Ezt a feladatot egy Domestika kurzuson kaptam. Egyszerű vonaldiagramot kellett készítenünk, amin a vízszintes tengelyen az idő, a függőlegesen pedig egy számunkra érdekes bármilyen más dolog mértékegysége van. Inspirációnak pedig többek között szembe jött velem ez az ábra.

Egyből tudtam, mit akarok megrajzolni: 2019 áprilisában született a fiam. Az első 10 napunk tele volt váratlan, megrázó fordulatokkal. Érzelmileg nagyon nagy magasságokat és mélységeket jártunk meg. Ezt szerettem volna megmutatni.

A grafikon vízszintes tengelyére került a 10 napnyi időtartam, a függőleges tengelyt pedig a mélységek és magasságok megmutatására két zónára osztottam: +5 és 0 között értékeltem hogy az adott pillanatban mennyire éreztem magam “fenn”; 0 és -5 között pedig hogy mennyire voltam “lenn”. Az egyes pontoknál feltüntetett érzelmi állapotomat a történtek leírásával igyekszem érthetőbbé/átélhetőbbé tenni.

A projekt készítésének egyik kihívása az volt, hogy egy digitális képfájlt terveztem létrehozni, de a téma érzelmi töltete miatt az ábrázolásához egyértelműen jobban illettek a hagyományos manuális technikák. A kép fő eleme a vonaldiagram, amivel kapcsolatban magától értetődő volt hogy lassú manuális technikával szeretném elkészíteni. Számomra ez jelképezte leginkább azt a tempót, ahogy abban a 10 napban múlt az idő. Úgy éreztem, hogy ennek a témának a feldolgozásában sem szeretnék gyorsan haladni. Így lett a lassú öltésekkel kartonba hímzett vonal fotója az első képi elem, ami mellé később akvarellek és grafitrajzok készültek. A szövegeket, tengelyeket és egyéb kisebb képi elemeket az előbbiek mellé illesztettem, közben szem előtt tartva azt is, hogy a látvány harmonikus és egységes legyen.

A folyamat során megküzdöttem az érzéseimmel, már büszkén ki tudom jelenteni: én így érkeztem meg az anyaságomba – mi így váltunk családdá.

De nincs két egyforma út. Te mit mesélnél el egy ilyen grafikonon?