Régóta foglalkoztat hogyan lehetnék hatékonyabb és boldogabb az által, hogy ügyesebben választom meg, mivel töltöm az időmet. Azt már tudom, mennyire fontos a feltöltődésemhez, hogy rendszeresen töltsek időt egyedül. Mégis sokszor úgy érzem, hogy a lehetőségeimbe nem fér bele. Kíváncsi voltam, mi a valóság. Egy héten át követtem és feljegyeztem, mennyit pihenek és alszom, mennyi időt töltök egyedül, úgy, hogy az énidőnek számít, vagyis magamra fordítom (pl. dolgozom, jógázom); hogy mennyi időt töltök egyedül, de nem énidőként (pl. házimunkával), illetve hogy mennyi időt fordítok magamra mások társaságában (pl. fodrász, pszichológus, edzés).

A tényadatokon kívül elképzeltem, milyen lenne egy ideáis hét énidő és pihenés szempontjából, és megrajzoltam azt is. Vizuális metaforának egy virágoskertet választottam, ahol a szárak a pihenést, a levelek és a szirmok pedig az egyedül töltött illetve magamra fordított időt jelképezik.